Milyen tömítéssel szigeteljük a nyílászárókat?

Az ablakok hőszigetelése az egyik legfontosabb feladat, amelyet el kell végeznünk, ha le akarjuk faragni energiaköltségeinket. Az épület teljes energiaveszteségének akár negyedéért is felelősek lehetnek a nem megfelelően szigetelt ablakok, így ha hosszú távon jelentősen spórolni akarunk a számlákon, ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A leghagyományosabb megoldás az, hogy az ablakokat szivacscsíkokkal szigetelik – ez azonban se nem biztosít megfelelő szigetelést, se nem tartós megoldás. A szivacs ugyanis rendkívül hamar elhasználódik, egy-két évente cserére szorul. Bár ez nem nagy beruházás, hőáteresztési mutatója sem a legjobb más megoldásokhoz képest. A polifoam sem sokkal jobb ennél – bár sokan használják utólagos szigetelésre, tudni kell róla, hogy tartóssága szintén nem megfelelő, gyakori cserére lehet szükség. Ennek oka, hogy a hőmérsékletváltozások következtében megjelenő párát az anyag magába szívja, nedves lesz, az öntapadós ragasztó pedig ugyan könnyű felhelyezést biztosít, de a nedvesedés hatására könnyen elenged.

Léteznek még kaucsuktartalmú gumiszigetelések is, ezeket azonban a szakemberek szintén nem tudják jó szívvel ajánlani. A kaucsuk ugyanis napfény hatására meglehetősen gyorsan elveszíti előnyös tulajdonságait, megkeményedik, berepedezik, hőszigetelésre gyakorlatilag teljesen alkalmatlanná válik. Emellett rögzítése is problémás lehet, mivel a gumi szigetelőprofilok ragasztós alapja miatt az ablakok mozgása gyakran akadályozottá válik. A sziloplaszt ugyan önmagában tökéletes szigetelőanyag, ám szintén felveti a vetemedés problémáját, ami hosszú távon igen kellemetlen lehet, és a nyílászárókat is károsíthatja.

A legjobb tömítéses technológia napjainkban a nútmarásos vagy bemarásos szilikonos szigetelés. A szilikongumi számos rendkívül előnyös tulajdonsággal rendelkezik, amelyek ideálissá teszik a szigetelésre – többek között remekül ellenáll a környezeti, hőmérsékleti változásoknak, még kifejezetten szélsőséges körülmények között is megőrzi fizikai és kémiai tulajdonságait. Emellett nem akadályozza az ablak mozgását, ha pedig cserére, tisztításra van szükség, vagy éppen mázolunk, könnyedén kiszedhető és visszailleszthető.

Kiválthatja-e a hőszigetelő vakolat a táblás szigetelést?

Milyen előnyei lehetnek egy hőszigetelő vakolatnak? Egyáltalán, mi fán terem az? Sokszor hallhattunk már hőszigetelő vakolatokról korábban is, ezek azonban általában egyszerűen olyan megoldások voltak, amelyeknél a hagyományos vakolat hőszigetelő tulajdonságait adalékanyagokkal javították fel.

Manapság azonban vannak már olyan gyártók, melyek állítják, hogy a hagyományos, hungarocell vagy kőzetgyapot alapú hőszigetelést az általuk gyártott vakolat teljes mértékben képes kiváltani.

A hőszigetelő vakolat valóban bír előnyökkel a táblás szigetelésekhez képest – az egyik legnagyobb ilyen, hogy gyakorlatilag bármilyen felületre felvihető, nem számít, hogy milyen a homlokzat felszíne, az épület formája. A táblás megoldások ilyen tekintetben meglehetősen korlátozottan alkalmazhatóak csak, száz százalékos eredményt csak akkor várhatunk, ha sík, egybefüggő felületre visszük fel a hőszigetelést.

A táblás megoldásoknál hagyományosan probléma továbbá, hogy a legkisebb illesztési hibának is komoly következményei lehetnek. Ha a lapok elcsúsznak, rések maradnak közöttük, hőhidak alakulhatnak ki, amelyeknek számos negatív következménye lehet – vizesedő, penészesedő falak és bútorok, anyagi károk, egészségügyi veszélyek. A vakolat ezzel szemben természeténél fogva nem vet fel ilyen problémákat. Bármilyen felületre egyenletesen, szünet nélkül, egybefüggő hőszigetelésként vihető fel, így a hőhidak veszélyétől elbúcsúzhatunk.

Ugyanakkor a hőszigetelő vakolat sem fenékig tejfel – állítsanak bármit a gyártók reklámjaikban, napjainkban még nem áll rendelkezésre olyan technológia, amely segítségével a táblás hőszigetelést vakolattal teljes mértékben ki lehetne váltani. A hőszigetelő vakolat hőáteresztési mutatói ugyanis jóval gyengébbek. 

Ezen felül az sem megoldás, mint a hagyományos szigetelés esetében, hogy növeljük a vastagságot – a vakolatnak ugyanis jelentős súlya van, és legjobb esetben is csak körülbelül 10 centimétert vihetünk fel a homlokzatra. Igazán kivételes esetekben ennek dupláját is elérhetjük, ezzel azonban nem érdemes számolni.

A hőszigetelő vakolat tehát rendelkezik olyan előnyökkel, amelyek bizonyos esetekben jó alternatív megoldássá tehetik, a hagyományos hőszigetelés teljes kiváltására azonban jelenleg még nem alkalmas.

A lábazati szigetelés

Egy épület szigetelése nem érhet véget a külső házfal szigetelésével, hiszen a lábazat rendbetétele nélkül így is jelentős, akár 10-15 százalékos hővesztéssel kell számolnunk. A legtöbben kihagyják a lábazatot, mert azt gondolják, jelentéktelen résznek számít, és nem gondolnak bele abba, hogy ezáltal rontják a hőmegtartás hatékonyságát, valamint hozzájárulnak a hőhidak kialakulásához.

Pedig a költségeket tekintve nagy pluszterheket nem ró a háztartásra a lábazati szigetelés, viszont a későbbiekben komoly problémáktól mentesíthetjük magunkat.

Egy csupasz betonfelület rendkívül erős hőhídnak számít, a nedvesség lecsapódhat és elindulhat a penészedés, ezért nem érdemes ilyenkor kockáztatni.

A lábazat hőszigetelése speciális megoldást követel, az ugyanis a föld alatti elhelyezkedése miatt fokozottan ki van téve a talajvíz rongáló hatásának is. A szakemberek ilyenkor kis vízfelvevő képességgel rendelkező szigetelőanyagot választanak, hogy a fal és a padló ne vegyen fel nedvességet. Ha ez megtörténik, a penész mellett komoly szerkezeti károkkal is számolnunk kell.

Legalább ennyire fontos a nyomószilárdság is, vagyis a lábazat szigetelésének folyamatosan nagy terhelést kell elviselnie és évtizedekig tűrnie kell a külső hatásokat.

Ennek a két elvárásnak leginkább a zárt cellás extrudált polisztirol, vagyis az XPS felel meg. Az XPS-t egy speciális granulátumból állítják elő, ezért tulajdonságai ideálisak, ráadásul víz- és fagyálló is, így nem kell félnünk a mechanikai tulajdonságok megváltozásával.

Megtérül-e a hőszigetelés?

Sok háztartásnál fel sem merül megoldásként a hőszigetelés lehetősége, mivel az ott élők nem is sejtik, milyen előnyökkel járhat ez a hosszú távú befektetés. Van, akinek nem zavarja a komfortérzetét a hőveszteséggel járó hűvösebb levegő, másnak a pénztárcája engedheti meg a kicsapongást.

Azonban bármi is legyen, a hőszigetelés ma már több, mint rezsicsökkentő opció; amellett, hogy csökkenti a fűtött helyiségek hőveszteségét és ezáltal a költségeinket is, még a környezetszennyezés redukálásában is szerepet játszik. A hibátlanul kivitelezett hőszigetelés segítségével csökken az épület károsanyag-kibocsátása, a belső terek hőingadozása és megszüntethetővé válnak a hőhidak.

Nincs hűvös, nincs penész, nincs magas rezsi.

Azonban kérdés, mennyi idő alatt térülhet meg ez a befektetés?

A pontos számoláshoz nem elég csak egy tényezőt figyelembe venni, ilyenkor látni kell, hogy mennyibe kerül maga a szigetelés és hogy mennyi volt a korábbi rezsiköltség.

A hőszigetelés ára széles skálán mozoghat, a munkadíj és a szigetelőanyagok mellett kalkulálni kell a szükséges segédanyagokkal is (mint a védőréteg, a fólia, a dübelek vagy az állványzat). Ha összeszámoltuk a régi rezsiköltséget és meg tudjuk határozni az újat, akkor végezhetünk egy számolást: mekkora a különbözet a számlák között, és hány hónapra osztható le ez alapján a hőszigetelés ára.

Fontos azonban leszögezni, hogy a hőszigetelés egy bizonyos idő elteltével egészen biztosan megtérül, azonban nem mindegy, hogy ez mennyi időt jelent. A megtérülés lehet néhány év, de akár néhány évtized is, hosszú távon gondolkodva viszont megéri befektetni, hogy az energiára fordított összeg csökkenjen és optimalizált legyen a ház fogyasztása.

A többdimenziós hőáramlás

Az egyik komoly probléma, amivel hőszigeteléskor találkozhatunk, az az a többdimenziós hőáramlás, vagyis a hőhidak kialakulása.

Ez a folyamat nemcsak a régi, hanem az új építésű házak esetében is előfordulhat, ráadásul az egyik fő kiváltója a beltérben kialakuló penészfoltoknak. A hőhidaknak tulajdonképpen azokat a felületeket nevezzük, amik eltérő hőmérséklettel rendelkeznek a környező felületektől.

Kialakulásának kedvez az, ha az épület geometriája nem megfelelő, ha különböző tulajdonságú építőanyagokat helyeztek egymás mellé, ha hibásan illesztették össze a szigetelés elemeit vagy ha nem tökéletes a nyílászárók szigetelése.

A hőhíd közelében lehűl a levegő és a hőmérséklet rendkívül gyorsan a telítettségi pont alá csökken. Gondoljunk csak az ajtóra, ami alul „húz”: télen becsukjuk, és hiába a kellemes benti hőmérséklet, ha odatesszük a nem látható réshez a kezünket, azonnal megérezzük a kinti hideg levegőt.

Ilyen esetekben pára keletkezik, és ha a páratartalom egy bizonyos pont fölé kúszik, akkor ezek a pontok vizesedni kezdenek. Legyen szó ablakok, ajtók alatti és feletti részekről (áthidalók, küszöb), sarkokról vagy a padlóról, könnyen előfordulhatnak ott hőhidak és ezáltal megnő az esély a penészedésre is.

Penész az állandó nedvesség miatt keletkezik, ez pedig amellett, hogy károsíthatja a falakat, a lábazatot vagy a bútorokat, még élettani problémákat is okozhat. A levegőbe kerülve a penész asztmát és allergiát okozhat a beltérben élőknél.

Ahhoz, hogy a hőhidakat meg tudjuk előzni, célszerű hőkamerás vizsgálatokat végezni a szigetelési, átalakítási munkálatok előtt.

Melyek a leghatékonyabb hőszigetelő anyagok?

A hőszigetelés során az a legfontosabb, hogy a kültéri és a beltéri hőmérséklet között fellépő hőközlést a lehető leghatékonyabban gátoljuk, ezt pedig napjainkban többfajta módszerrel és többfajta elemmel érhetjük el.

Léteznek hőszigetelő anyagok és olyan hőszigetelő képességgel rendelkező szerkezetek, amiknek alkotóelemei nem feltétlen rendelkeznek hőszigetelő tulajdonsággal. Utóbbira kiváló példa a (modern) ablak, amely szerkezeti kialakítása révén képes a hőszigetelésre, sőt, az utóbbi években egyre jobb eredményeket ér el.

Vannak azonban hatékonyabb és megtérülés szempontjából is jobb hőszigetelési lehetőségek. A témában jártas gyártók rendkívül sok kísérletet végeztek, azonban újra és újra visszatértek ahhoz az alapvetéshez, hogy a levegőnél nincs jobb hőszigetelés. Az volt már csak a kérdés, hogy a levegőt miképp lehet rácsomagolni az adott épületre, így csökkentve a gyártási költségeket és növelve a hatékonyságot.

A leggyakoribb hőszigetelő-típus az expandált vagy extrudált polisztirol hablemez, a kőzetgyapot, az üveggyapot, a poliuretán hab vagy a fagyapot lemez. Ezek az anyagok képesek arra, hogy cellákba, rostokba zárva a levegőt felhasználják annak előnyös tulajdonságait. Mindegyik anyag másképp hat és piciben más a működési elve, azonban az alap mindegyik esetben ugyanaz.

A legolcsóbb homlokzati hőszigetelésnek az expandált polisztirol számít, a legjobb szigetelőképességgel ugyanakkor az üveggyapot rendelkezik, mivel könnyű, remekül alakítható és nem is terheli meg a szigetelendő felületet. A tetőtéri szigeteléseknél leginkább üveggyapotot, a homlokzatoknál a polisztirolt használják.

A hőhíd kialakulása és veszélyei

Hőszigeteléskor számos olyan tényező van, amelyet figyelembe kell venni ahhoz, hogy a beruházást ne kelljen rövid időn belül újra megismételni vagy további pénzt költeni rá. Bár a megfelelő szigetelés gyorsan, már néhány év alatt megtérülhet, ha hiba csúszik a kivitelezésbe, az azonban kellemetlen pluszköltségeket vonhat maga után, rontja a hatékonyságot.

Az egyik leggyakrabban előforduló jelenség, amely a rosszul szigetelt házaknál, lakásoknál jelentkezik, a hőhidak megjelenése. A hőhíd lényegében azt jelenti, hogy az épület bizonyos pontjai hidegebbek a többinél. Ezt okozhatja a szigetelés hiánya vagy az utólag, rosszul beépített hőszigetelés is, például az, hogy rések maradnak a szigetelőlapok között. A falak természetes hőáteresztése, de akár az épület tájolása is közreműködhet a hőhidak kialakulásánál.

Ha egyes pontok a lakáson belül hűvösebbek, ott bizonyos páratartalom felett a nedvesség kicsapódhat, ez pedig rövid úton a penész megjelenéséhez, a gombák megtelepedéséhez vezethet. Ezek nem csak esztétikailag hátrányosak, hosszú távon a falakban, bútorokban is komoly károkat okozhatnak, nem is beszélve negatív élettani hatásairól. A levegőben található penész az asztma vagy allergia kialakulását is elősegítheti.

Ilyenkor megoldást jelenthet a páratartalom szinten tartása, a páramentesítés is, azonban ha biztosra akarunk menni, a szigetelést kell hibátlanul beépíteni. A szakemberek hőkamerákkal fel tudják mérni, a ház melyik részén alakulnak ki hőhidak, így már előre tudni fogják, hol kell komolyabban odafigyelni a szigetelésre, hogy az mindenhol egyenletesen védje az épületet. Éppen ezért nem feltétlenül ajánlott a munkák házilagos, saját kezű elvégzése, mert ha magunk állunk neki a szigetelésnek, szándékolatlanul is kisebb hibákat véthetünk, amelyek azonban később komoly problémákat okozhatnak.

A hőhidak teljes kiküszöbölése persze szinte lehetetlen, meg lehet azonban úgy oldani a szigetelést, hogy ez – szem előtt tartva a páratartalmat – ne vezessen a penész megjelenéséhez.

Hőszigetelés: minél vastagabb, annál jobb?

Minden hőszigetelési munkánál már a tervezéskor meg kell határozni, hogy pontosan milyen típusú, milyen vastagságú szigetelőanyagra lesz szükségünk. Ez elsősorban azért fontos, mert míg a munkadíj és más járulékos költségek viszonylag állandónak tekinthetők, addig a felhasznált szigetelőanyag mennyisége jelentősen befolyásolja, hogy mekkora összeget kell kiadnunk.

Fontos tehát, hogy lehetőleg szakember segítségével felmérjük az adott épület tulajdonságait, és kiszámítsuk, milyen vastag az optimális szigetelés, amely belátható időn belül visszahozza az árát, tehát annyival csökkenti az energiára fordított költségeket, hogy azt már néhány év után megérezzük.

Természetesen elmondható, hogy a hőszigetelés minél vastagabb, annál nagyobb energia-megtakarítást eredményez. Azonban a vastagság és a megtakarítás mennyisége koránt sem arányos egymással. Homlokzati szigeteléseknél a leggyakrabban polisztirollapokkal dolgoznak hazánkban – ezeknél jellemző, hogy az első 8–12 centiméternyi szigetelés még komolyabb különbségeket eredményezhet, az ezután beépített rétegek azonban egyre csökkenő mértékűt. Mivel az anyagár nem lesz olcsóbb a pluszrétegek felrakásával, a megtérülés ideje egyre hosszabb lesz, még ha utána nagyobb arányú is.

Az is fontos szempont, hogy a szigetelés hová kerül – a homlokzaton és a tetőn keresztül is mintegy 30-30 százaléknyi hőveszteség távozik, így ide érdemes vastagabb szigetelést helyezni. A homlokzatra polisztirolt, míg a tetőre, a szarufák közé sokszor üveg- vagy kőzetgyapotot helyeznek, vastagabb rétegben. Míg a falaknál rendszerint 8 centiméter körül van az ideális vastagság, a tetőnél ennek akár háromszorosa is lehet. Mindez persze függ az épület egyedi jellemzőitől, az építéskor felhasznált anyagoktól, de kis mértékben még olyan tényezőktől is, mint például a tájolás (szoláris nyereség mértéke). Mivel sokféle különböző változó játszhat szerepet abban, milyen vastagságban érdemes szigetelni, érdemes energetikai szakemberrel konzultálni a munkák megkezdése előtt, még a tervezési fázis során.

Komoly ellenfél: a nedvesség

A hőszigetelés komoly, szakértelmet és tapasztalatot igénylő munka – nagy beruházás, amely nagy hasznot hoz, ha megfelelően végzik el. Ehhez azonban tudni kell, miből, mennyit, hová érdemes beépíteni, különben saját magunk alatt vágjuk a fát, az elrontott szigeteléssel megsokszorozhatjuk a ráköltött pénzt.

Az egyik legfontosabb tényező mindig a nedvesség kérdése. Már a szigetelés beépítésekor is oda kell figyelni arra, hogy az anyagot – legyen az akár polisztirol vagy kőzetgyapot, üveggyapot – ne érje nedvesség, mivel ez ronthatja a szigetelés hatékonyságát. Hosszabb távon akár penész megjelenéséhez, komolyabb károkhoz is vezethet, ha nem megfelelően járunk el, éppen ezért a külső szigetelést csak +5 és +30 Celsius-fok közötti hőmérséklet és tiszta idő esetén szabad elvégezni. Bizonyos anyagok, például az extrudált polisztirol jobban ellenállnak a nedvességnek – ezért is alkalmazzák lábazatok esetében -, a paramétereket azonban mindig befolyásolja, ha nedves lesz az anyag. (Hibás szigetelés esetén utólagos hőszigetelés lehet a megoldás.)

Belső szigetelésnél éppen ezért arra is figyelni kell, hogy páratechnikailag megfelelően történjenek a munkálatok. Homlokzati szigetelésnél sokszor többek között éppen azért választják a polisztirolt, mivel jó a páraáteresztő képessége, ún. lélegző falakat hoz létre. Amennyiben a pára megreked az épületen belül, már kisebb hőhidak megjelenése esetén is kicsapódhat, ezzel elősegítve a penész megjelenését, ami anyagi károkat és egészségi problémákat is okozhat.

Az egyik legfontosabb szempont tehát a páradiffúzió. Még a tervezési fázisban fel kell mérni, hol találhatóak hőhidak, amelyek szigeteléssel kiküszöbölhetőek, a szigetelés vastagságát pedig úgy kell meghatározni, hogy a párát átengedje. A páradiffúziós ellenállási szám mutatja meg azt, hogy milyen vastag szigetelőanyag ellenállása felel meg 1 méternyi levegőének. Ez alapján például réteges falszerkezet esetében úgy kell megtervezni a szigetelést, hogy a páraáteresztő képesség kifelé növekedjen, így jelentősen csökken a belső nedvesség-lecsapódás veszélye.

Fontos szempontok a szigetelés kiválasztásánál

Hőszigetelésnél számtalan változót kell figyelembe venni, amelyek befolyásolhatják, milyen hatékony energia-megtakarítást érhetünk el hosszú távon. Éppen ezért már a tervezéskor nagyon komoly figyelmet kell fordítani arra, hogy a megfelelő típusú anyagot válasszuk a megfelelő helyre.

A legnagyobb haszonnal a homlokzati szigetelés kecsegtet, hiszen a hőveszteség itt a 30-40 százalékot is elérheti, ugyanakkor rendszerint ez a legdrágább munka is, jóval több pénzt igényel, mint a tető vagy a lábazat szigetelése. Ezért is fontos, hogy ne kövessünk el hibákat.

Az anyag kiválasztásánál figyelembe kell venni a páradiffúziós ellenállást – a legjobb, ha a falak a párát áteresztik, amely így nem csapódik le, a nedvesség nem rongálja meg a falakat és nem jelenik meg penész sem.

A környezetbarát hőszigetelés ennél azért több...

Fontos a nyomószilárdság is. A mechanikai tulajdonságok akkor lehetnek kiemelten fontosak, ha nagyobb épület homlokzatának szigetelését végezzük. Tudni kell például, hogy ilyenkor az alsó két méteren egyáltalán nem szokták ajánlani a kőzetgyapot használatát, mivel annak mechanikai tulajdonságai rosszabbak a polisztirolénál, hosszabb távon deformálódhat, ezzel csökkentve a hatékonyságot. Lábazathoz pedig kifejezetten XPS extrudált polisztirolt ajánlanak, mivel annak nyomószilárdsága kiemelkedően magas, évtizedekig ellenáll a nagyobb terhelésnek is.

Évtizedekről szólva: természetesen az is fontos, hogy mennyire időtálló anyaggal dolgozunk, hiszen nagyon is hosszú távú befektetésről beszélünk. Az anyag tehát legyen minél inkább öregedésálló, ellenálló nem csak az időjárási tényezőkkel, például a kár a szélsőséges hőmérsékleti ingadozásokkal, de az állati, növényi kártevőkkel szemben is. Az épület paramétereitől függően oda kell figyelni arra is, hogy ne csak a hőmérsékletet tolerálja az anyag minél jobban, de tűzállósági besorolása is a lehető legmagasabb legyen.

Élettanilag az is fontos, hogy minél inkább egészségbarát anyagot válasszunk. Hosszú távon a nem természetes alapanyagokból, nem megfelelő eljárással készült vagy rosszul felhelyezett szigetelőanyagok károsak lehetnek az épületben élők egészségére, ezért érdemes fontolóra venni ezt a tényezőt is.

Gyakori hőszigetelési hibák

A hőszigetelés során számtalan hibalehetőség adódik, amelyek mind többletköltségeket generálnak – hiszen nem csak a hatékonyság kárára mennek, ezzel a megtakarítás nagyságát csökkentve, de a későbbiekben komoly összegeket emészthet fel kijavításuk is.

Fontos, hogy mind a tervezés, mind a kivitelezés során lehetőség szerint vegyük igénybe szakemberek segítségét. A tervezési fázisban a hozzá nem értő, tapasztalatlan ember sok olyan tényező felett lehet, hogy elsiklik, amelyek egyébként igen fontosak lehetnek, mint például a lehetséges hőhidak megléte.

A kivitelezéskor nem csak arra kell figyelni, hogy a megfelelő anyagot a megfelelő helyre építsük be. 

Rengeteg olyan kis részlet van, amelyekre oda kell figyelni, a műveleteket nagy gonddal elvégezni, különben az anyag sérülhet, később újbóli szigetelésre, cserére lehet szükség. Gyakori hiba például homlokzati szigetelésnél, hogy a ragasztót nem megfelelő módon használják, így a szigetelőlapok leválhatnak a fémprofilról, vagy az üvegháló az anyagról, így hőhidak jöhetnek létre, később pedig „önálló életre kelhet” az egész szigetelés – külső szigetelésnél, ha nem rögzítettük megfelelően, egy nagyobb vihar is képes lehet leszaggatni azt. A mechanikai rögzítésnél is fontos a precizitás. A dübelek behajtásánál, ha nem a megfelelő helyen és módon csináljuk azt, az anyag megrepedhet, sérülhet, ha túlzottan behajtjuk azokat, akkor pedig behorpadhat, meghullámosodhat. Ellenőrizni kell azt is, nem maradtak-e hézagok, illesztési hibák, mivel ezek is hőhidakat hozhatnak létre, amely az épület belsejében páralecsapódáshoz és penész megjelenéséhez vezethet, ez pedig komoly károkat okozhat.

A nyílászárókra is kiemelt figyelmet kell fordítani – nem csak a homlokzatok, a tetőtér esetében is gyakori hiba, hogy az ablakok környékét hiányosan, nem megfelelően szigetelik, így ott jelentős hőveszteség lép fel, mondhatni az ablakon szórjuk ki a pénzt. A nyílászárók szigetelése és cseréje nem olcsó mulatság, de enélkül az egész szigetelési munka hatékonysága jelentősen csökken.

A tetőtéri szigetelés jellemző hibái

A tető szigetelése az egyik legfontosabb tennivaló, ha házunk energiahatékonyságát komolyan fokozni akarjuk, hiszen itt akár harminc százalékos is lehet a hőveszteség. A kivitelezés során azonban gyakran előfordulnak olyan hibák, amelyek a hatékonyságot rontják, így további pénzt vesznek ki a beruházó zsebéből.

A tetőtér szigetelése jellemzően vastagabb a homlokzatinál, általában 24 centiméter körüli. Ehhez általában üveggyapotot, kőzetgyapotot használnak fel – utóbbi anyag hátránya azonban, hogy nem alaktartó, hajlamos a tömörödésre. Mivel a szigetelőanyag idővel összezsugorodik, rések alakulhatnak ki az illesztéseknél, ami hőhidak keletkezését vonhatja maga után. Erre megoldás lehet, hogy a szigetelést a szarufák alatt helyezzük el, egybefüggően, így nincsenek olyan illesztési helyek, ahol rések nyílhatnának.

Jobb, ha szakember végzi a tetőtér szigetelését

Gyakori, hasonló veszélyekkel járó hiba az is, hogy a szigetelést csak a szarufák között építik be. Bár bizonyos mértékig maga a fa is hőszigetel, mégis kisebb mértékben, mint a direkt erre tervezett anyagok, így idővel itt is hőhidak alakulhatnak ki. Így hát elengedhetetlen, hogy a szarufák közötti szigetelést egy további, a szarufák alatti réteggel egészítsük ki. A szarufák között így végeredményben körülbelül 15, alattuk pedig 8-10 centiméternyi szigetelés helyezkedik majd el, amely a fóliák szakszerű felhelyezésével együtt meggátolja a hőhídképződést, a páralecsapódást, beázást is.

Persze megeshet, hogy a tetőtér mérete eleve kicsi, és a beruházó nem feltétlenül akarja „kitölteni” azt szigetelőanyaggal, különösen, ha lakótérként használják azt. Ebben az esetben érdemes fontolóra venni, hogy olyan szigetelőanyagot használjunk, amely kisebb vastagság esetén is képes hasonló mutatókat produkálni, mint például az XPS extrudált polisztirol. Ez ugyan jelentősen drágább megoldás lehet, azonban nem csökkenti annyira a rendelkezésre álló teret, illetve alkalmazható a szarufák alatt és felett is egyaránt.

Persze oda kell figyelni külön a nyílászárókra is – az ablakok környékét is nagy gonddal kell szigetelni, mivel itt is jelentős mennyiségű hő távozhat, ami nem csak a hőhidak megjelenését, de a költségek növekedését is maga után vonhatja.

Hogyan kell beépíteni a hőszigetelő lapokat?

Szigetelőlapokat az épület több részén is elhelyezhetünk, lehet szó a falak, homlokzat vagy a tetőtér utólagos beépítéséről, és ezek a munkák persze más és más megoldásokat követelnek meg.

A falakra szánt külső szigetelőlapokat mindenképpen szükséges mechanikailag rögzíteni, ellenkező esetben az erősebb szelek, viharok letéphetik azokat. A hagyományos kötési módok helyett napjainkban gyakran egyszerűen ragasztásos módszert alkalmaznak, például az EPS hőszigetelő rendszer esetén. Általában ragasztótapaszokkal megoldható a munka, azonban ha vakolt felületre kívánjuk építeni a szigetelőlapokat, dübeles rögzítésre is szükség van.

A hőszigetelő lap beépítésének folyamata

A tetőtér esetében bonyolultabb folyamatról van szó. Itt legelőször állapotfelmérést kell végezni, megbizonyosodni arról, hogy a tetőfedés és annak aljzata nem szorul cserére. Ezután következhet a szarufaközök lemérése, majd a kapott adatokhoz képest a szigetelőlap mérete vágása, amelynél figyelni kell arra, hogy tényleges méretét csak kicsomagolás után nyeri el. A lapokat ezután a szarufák közé helyezzük, és amennyiben szükséges, rögzítjük ragasztással. Bizonyos termékek esetén erre külön nincs szükség, mivel öntartó megoldást alkalmaznak. Ezután rendszerint segédvázat is építenek a rögzített szigetelésre, amelyre később akár egy újabb réteg is építhető. Végül a párazáró fóliát kell felhelyezni, amely különösen kényes feladat. Sokszor, mivel nem fordulnak szakemberhez és a beépítést maguk oldják meg, az emberek ezt hibásan végzik el, ez pedig később költséges javítást tehet szükségessé, ezért ajánlott szakavatott mesteremberrel végeztetni.

Homlokzati szigeteléskor először kezdőprofilt kell felhelyezni, amely biztosítja, hogy a lapok nem csúsznak el. Ezután polisztirol vagy kőzetgyapot ragasztóval kerülnek rögzítésre a lapok, majd ezek fajtájától függően következik a fém vagy műanyag beütőszeges dübeles rögzítés. Végül az erősítő üvegszövet háló felerősítése következik, ezután már elő lehet készülni a vakolat felvitelére.

Azért is ajánlott tapasztalt kivitelezőt keresni a munkák elvégzésére, mert így nem kockáztatjuk, hogy hiba esetén újabb költségekbe verjük magunkat. Ha jó szakembert választunk, néhány év alatt megtérül befektetésünk, a ház értéke és a benne lakók komfortérzete növekedni fog, a szigetelés javítására pedig évtizedekig nem lesz szükség.

Néhány információ a lábazati szigetelésről

A ház építésénél lényeges folyamat a szigetelés megfelelő elkészítése. Sokan úgy gondolják, hogy elég a falakat, a homlokzatot ellátni szigetelőanyaggal, azonban jó, ha tudjuk, hogy a tetőtér, a padlás, valamint a lábazat szigetelése ugyanolyan fontos része a ház hőszigetelésének. A lábazat – tekintve, hogy bizonyos része a föld alatt van – azonban speciális szigetelőanyagot igényel, mindenképpen olyat, amelyik a lehető legnagyobb mértékben vízálló. A lábazat szigetelése kicsit ugyan bonyolultabb feladat a homlokzat szigetelésénél, de új építésű házaknál és házfelújításnál egyaránt elvégezhető.

A lábazat megfelelő szigetelésével jelentősen javítható a ház hőháztartása, hiszen a nem megfelelően szigetelt lábazat és a fal találkozásánál könnyedén hőhíd alakulhat ki. Amikor két eltérő hőmérsékletű felület találkozik, az párakibocsátást eredményez, aminek köszönhetően vizesednek, penészednek a falak. A nem megfelelően szigetelt lábazatból hőhíd lesz, aminek köszönhetően nemcsak a falak vizesednek, de még a padlózat is károsodhat (nem ritka, hogy a vizesedést már csak akkor veszik észre, amikor a parketta tönkremegy). A szigetelés nélküli lábazat persze közvetlenül a talajból is felszívhatja a nedvességet, ami a falak minőségének a romlásához, a homlokzati vakolat lehullásához vezet.

Hőszigetelés hőkamerás vizsgálata

A nedvesség falra gyakorolt negatív hatását tehát meg kell előznünk, és jó, ha tudjuk, hogy a lábazat szigetelésén nem érdemes spórolni. Nem csupán a fűtésszámla lesz barátságosabb a lábazat megfelelő hőszigetelésének köszönhetően, de az is elkerülhetővé válik így, hogy a ház szerkezetében nedvesség hatására keletkező komolyabb károkat elkerüljük. A lábazat hőszigetelése úgynevezett XPS polisztirol lap segítségével végezhető el a lehető leghatékonyabban. A hagyományos hungarocell lapokkal szemben az XPS hőszigetelő anyag zárt cellaszerkezettel rendelkezik, és ennek köszönhetően vízfelvétele minimális, gyakorlatilag elhanyagolható. Az XPS lap tartósan nedves környezetben is kiváló hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezik, védve a ház falát és a hőháztartást.

Az XPS polisztirol lapokat közvetlenül a lábazatra kell rögzíteni az optimális hatás elérése érdekében, hiszen nemcsak a nedvességgel, de a mechanikai behatásokkal szemben is védelmet nyújt a lábazatnak.

Hőszigetelés a házfelújításnál

A házfelújításnak többféle oka lehet: átépítés, átalakítás, vagy akár komplett felújítás. Ajánljuk, hogy ha már egyszer házfelújításra adja a fejét, mindenképp gondoljon a ház megfelelő hőszigetelésére is. A falak, a tető, illetve a lábazat megfelelő hőszigetelésének kiépítése ugyan némileg költségesebbé teszi a felújítást, de statisztikák bizonyítják, hogy a jó szigetelés kiváló befektetés.

A fűtés olcsóbb lesz, aminek jeleit már az első télen látni lehet, a hőszigetelés kiépítésébe fektetett összeg viszont maximum 10 év alatt megtérül, utána pedig gyakorlatilag nyereséget termel. Nem is beszélve a légkondicionált házakról, ugyanis a jól szigetelt házakban a klímaberendezést sem kell annyit működtetni, mint egy „huzatos” ingatlanban.

Lakásfelújításkor a hőszigetelést ne felejtsük el!

Egy új ház építésénél evidens az épület különböző részeinek szigetelése, de nem árt tudni, hogy a lábazat, vagy éppen a padlás hőszigetelése ugyanúgy elkészíthető utólag is, mint ahogy a homlokzaté. Alapvető a probléma a házak nagy többségénél, hogy a tulajdonosok kizárólag a homlokzat hőszigetelésével igyekeznek megoldani a szigetelést, pedig ez korántsem elégséges beavatkozás. A meleg levegő nagy része ugyanis a tetőn keresztül távozik a lakásból, a nem megfelelően, vagy éppen egyáltalán nem szigetelt lábazaton keresztül pedig nedvesedhetnek a falak és a padlózat.

A hőszigeteléssel kapcsolatos statisztikák bizonyítják, hogy a megfelelő szigetelés elkészítése nem csupán pénzkidobás. Noha a ház teljes körű hőszigetelése megnöveli a házfelújítás költségeit, belátható időn belül megtérül a befektetett összeg és maximum 5–8 év múlva gyakorlatilag bevételt termel a jó hőszigetelés. A folyamatosan növekvő gázárak mellett nem utolsó szempont, hogy egy család mennyit költ a ház fűtésére, mint ahogy az sem mindegy, hogy a nyári kánikulában mennyit fogyaszt a légkondicionáló berendezés.

A megfelelő hőszigetelés elkészítéséhez többféle alapanyag közül választhat, de annyi bizonyos, hogy már az olcsóbb megoldásokkal (üveggyapot, hungarocell) is komoly eredményeket érhet el.

A jó vakolat védi a ház külső hőszigetelését

A vakolat megválasztása nem csupán a ház külalakja miatt rendkívül fontos, a hőszigetelés hatásfokának növelése tekintetében is figyelemreméltó tényező lehet. A jó minőségű vakolat önmagában ugyan nem elég a kiváló szigetelés elősegítésében, de képes felerősíteni a hőszigetelő lapok tulajdonságait, aminek köszönhetően az ingatlan hőháztartása is nagyságrendekkel jobb lesz.

A jó vakolás segít a hőszigetelésben

A homlokzati vakolat kiválasztásakor törekedni kell arra, hogy a vakolat a hőszigetelést is elősegítse, erre napjainkban már léteznek speciális, hőszigetelő vakolatok. A hőszigetelő vakolat önmagában persze nem oldja meg a ház szigetelési problémát, de „segíti” a vakolat alatt megbújó hőszigetelő lapok munkáját, ami a fűtésszámlákon fog megmutatkozni elsősorban. A hőszigetelő vakolat egyik legkomolyabb előnye abban rejlik, hogy a táblás kiszerelésben kapható hőszigetelő lapokkal ellentétben folytonosságot mutatnak, így megakadályozva, hogy a hőszigetelő lapok rései között elillanjon a meleg levegő a lakásból. Különleges, mondhatni nem hétköznapi felületeken is eredményesen használható a vakolat, ennek eredményeként a nyílászárók káváit, valamint a födémet is egyenletesen „fogja”.

A megfelelő vakolat kiválasztása és homlokzatra vitele természetesen újépítésű házaknál az építkezés során, valamint a ház felújításánál is történhet. Előfordul azonban, hogy az építtető (felújító) anyagi okokra hivatkozva több hónapot, vagy akár évet is vár a homlokzat vakolásával, ez azonban rendkívül rossz gyakorlat. Tekintve, hogy a homlokzati hőszigetelést általában hungarocell lapok alkotják, érdemes a lehetőségekhez képest minél hamarabb bevakolni, az UV-sugárzás ugyanis roncsolja a hőszigetelő lapokat. A jó vakolat tehát védi is a hőszigetelést ellátó anyagot, ezáltal is segítve a minél tökéletesebb hőszigetelést.

Hőszigetelés szempontjából nem mindegy az sem, hogy a színező vakolat milyen színű lesz a házon, illetve a pénztárcánk megóvása érdekében arra is jó figyelni, hogy kizárólag minőségi anyagokkal dolgozzunk. A homlokzat újrafestése, újravakolása ugyanis rendkívül költséges tevékenység, ezért nem érdemes rajta spórolni, azt már az első alkalommal úgy kell végezni, hogy hosszú évekre megfelelő legyen.

Tudnivalók a tetőtér szigeteléséről

A tetőtér a legtöbb családi házban kihasználatlan, annak ellenére, hogy nemcsak az elfeledett kacatok raktárhelyiségeként lehetne használni, hanem a tető megfelelő hőszigetelésével komfortos lakótér is kialakítható belőle. A tetőtér megfelelő hőszigetelése persze nem csak akkor fontos, ha lakhatásra alkalmassá kívánják tenni, a tetőtér szigetelése a ház egészének hőháztartását meghatározza. A tetőtér hőszigetelése nem annyira bonyolult feladat, és akár tapasztalt szakember közreműködése nélkül is elvégezhető, amennyiben az ingatlantulajdonos betart pár fontos aranyszabályt.

A tetőtér szigetelésének lényeges eleme a tetőfelület hőszigetelésének megoldása, amely művelet során tulajdonképpen a szarufák és a gerendák közötti tereket, réseket szigetelik. A hőszigeteléssel nem érdemes spórolni, hiszen akkor lesz jól szigetelt a tetőtér, ha minél vastagabb az elhelyezett szigetelőanyag. Tetőtér szigetelése esetén ne is gondoljanak 18-20 cm-nél vékonyabb szigetelőanyagra, hiszen a szigetelőanyag kispórolása később többszörösen visszaüt a fűtésszámlák során. Amennyiben megfelelően szigetelik a tetőteret, rengeteg energia spórolható meg, télen a gázszámla, nyáron a klímaberendezések használata csökkenthető.

Tetőtér szigetelése

A tetőtér hőszigetelése során népszerű anyag az ásványgyapot, esetleg üveggyapot. Ezek a hőszigetelő anyagok tekercselt formában kaphatók, méretre igazításuk, valamint formázásuk rendkívül egyszerű. Az ilyen tekercselt formában kapható hőszigetelő anyagokat legegyszerűbben egy szimpla fafűrész segítségével lehet darabolni, speciális eszközök nem kellenek hozzá. Értelemszerűen akkora darabot kell vágni belőle, amekkora felületet el kell látni hőszigeteléssel, bár a tökéletes szigetelés érdekében a tekercselt anyagoknál érdemes ráhagyni 2-3 cm-t, hogy igazán tökéletes legyen a szigetelés minősége. Nagyon fontos, hogy a szigetelőanyagot hézagmentesen telepítsék, ellenkező esetben ugyanis párásodni fog az anyag, ami nagyban rontja a hőszigetelési tulajdonságot.

Egyes szigetelőknél a bőrirritáció miatt érdemes védőkesztyűt húzni a munkálatok során, de ha minden biztonsági és használati utasítást betartanak, akkor otthon, házilag is elkészíthető a tetőtér professzionális hőszigetelése.

Az XPS hőszigetelő lapok előnyei

Az XPS-t, azaz extrudált polisztirol hab lemezt elsősorban az épületek lábazatának, pincéinek szigetelésére alkalmazzák. Az utólagos szigetelési munkák során sok esetben csak a külső falakat borítják be polisztirollal, a lábazatról azonban megfeledkeznek. Pedig itt is sok hő távozhat a házból, sőt, minél jobb hőszigeteléssel lettek a falak ellátva, annál erőteljesebb hőhíd jelentkezhet a fal és a lábazat kapcsolódási pontjainál. Ez a nedvesség, a pára lecsapódásához vezethet, amely roncsolhatja a padlóburkolatot, gombásodást, penészesedést idézhet elő.

Az XPS polisztirol esetében zárt anyagról beszélhetünk, amelyeknek nedvességfelvétele szinte nem létező (mindössze 0,2–1,0 V%). Éppen ezért képes rendkívül hatékonyan ellenállni akár a tartós nedvességhatásnak is, ez nem befolyásolja negatívan hőszigetelő képességét. Az XPS a talajvízbe akár 3 méter mélyen is belemerülhet károsodás nélkül, így az aljazat szigetelésére sokkal jobban megfelel, mint az expandált polisztirolhabok.

XPS lapok

Szintén fontos, hogy eközben mechanikai tulajdonságai sem változnak. Ez azért nagyon lényeges, mert az XPS másik meghatározó jellemzője terhelhetősége, mely ideálissá teszi az épületek lábazatánál történő alkalmazásra. A zárt cellás polisztirol jellemzően nagy nyomásoknak tehető ki károsodás nélkül, így kiválóan védi az erősebb mechanikai hatások, ütések ellen is a vízszigetelést.

Mivel mechanikai tulajdonságai tartósak, valamint víz- és ütésálló, igen gazdaságos megoldást, megtérülő befektetést is jelent, mivel hosszú távon sem szorul cserére, funkcióját hatékonyan látja el az épület teljes élettartama során.

Tűzvédelmi szempontból is ideális megoldás, mivel a hagyományos polisztirolhoz hasonlóan az XPS is kizárólag égésgátló anyagokból készül. Az égés csak akkor indul be, ha nyílt lángnak tesszük ki az anyagot, ha azonban azt elvesszük, az anyag önoltóként viselkedik. Az extrudált polisztirol ellenáll a hagyományos építőanyagok – például mész, gipsz vagy cement – és keverékeik esetleges káros hatásainak is.

A hungarocell hőszigetelő lap előnyei

Napjainkban Magyarországon a hungarocell, más néven a polisztirol vagy dryvit hőszigetelő rendszerek a legépszerűbbek közé tartoznak, számos előnnyel rendelkeznek, amelyek miatt a szakemberek előszeretettel ajánlják és alkalmazzák őket. Több néven is ismerik az ilyen típusú rendszereket, de mind ugyanazt a típust takarja. Jellemzően födémek, tetők, épülethomlokzatok hő- és hangszigeteléséhez is alkalmazzák.

A polisztirol hőszigetelést általában utólagos szigetelésnél szokták alkalmazni, mivel nem csak hatékony, de emellett esztétikus is. Rosszul szigetelt épületeknél sokszor tapasztalható jelenség, hogy a hideg szinte sugárzik a falakból – ez azért van, mert a ház melege ilyenkor a középpontjában összpontosul. A hungarocell ezt a jelenséget képes teljesen megszüntetni, ezzel jelentős mértékben csökkenteni. Ez persze kétoldalú tulajdonság, így nem csak télen tartja benn a meleget a házban, de nyáron is segít kellemesen hűvösen tartani a házat.

Az ezerarcú hungarocell

Egyik legjelentősebb tulajdonsága a polisztirol szigetelésnek, hogy ún. „lélegző falakat” teremt, azaz egyáltalán nem akadályozza a páraátáramlást. Ez annak köszönhető, hogy kiváló áteresztőképességgel rendelkezik, a pára képes a helységből diffúziós úton távozni. A rosszul szigetelt házakban, ahol a nyílászárók viszont tökéletesen zárnak, a pára nem képes megfelelően eltávozni, kicsapódik a falakon, ez pedig könnyen gombásodáshoz, penészedéshez vezethet. A vizsgálatok alapján a polisztirol szigetelés semmilyen térelhatároló felületen nem akadályozza a páraáramlást.

Ugyancsak nagy előnye a hungarocellnek tűzállósága, mivel az ilyen típusú termékek előállítása során kizárólag égésgátló anyagokat használnak fel. Az anyag csak akkor ég, ha közvetlen nyílt lángnak tesszük ki, de ha az égéshőt elvesszük, önoltóan viselkedik. Mivel az ilyen típusú szigeteléseknél minden esetben alkalmaznak valamilyen fedőréteget is, annak a veszélye is minimális, hogy nyílt lánggal érintkezzen. A tűzveszélyességi vizsgálatok alapján a polisztirol a nehezen éghető kategóriába sorolható.

Polisztirol szigetelőrendszer alkalmazásával természetesen jelentős megtakarítás is elérhető, az utólagos szigetelés beruházása is néhány éven belül megtérül, ez idő alatt pedig az állandó kiadások mérséklődnek és az épületben élők komfortérzete is jelentősen megnő.

Mennyi idő alatt térül meg a hőszigetelés?

Sok épületnél probléma, hogy építésekor nem szigetelték megfelelően. Ez nyilvánvalóan azért problémás, mert az ilyen házak felfűtéséhez a hideg téli hónapok során sokkal több fűtőanyag, tüzelő szükséges, mint a megfelelően szigeteltekéhez, ez pedig tetemes költségeket teremt a tulajdonosok számára. Sok esetben akár a pénz 40 százaléka is megtakarítható lenne.

A legtöbb épület utólagos szigetelése a szakemberek számára gyorsan elvégezhető rutinmunka. Mégis, sokan ódzkodnak tőle, mert egyszerre nagyobb beruházást jelent. Fontos tehát tudni, hogy mennyi idő alatt térül meg a pénz, amelyet rááldozunk a szigetelésre.

Hőszigetelés

Az első tényező, melyet ennek kiszámolásához meg kell határoznunk az, hogy mennyibe kerül majd a beruházás. Ehhez természetesen nem elég azt tudni, hogy milyen mennyiségű és típusú szigetelőanyagra lesz szükségünk. A költségekbe ugyancsak beleszámít majd a szigetelést végző szakember munkadíja, illetve az egyéb felhasznált segédanyagok ára. Ezek például a hőszigetelést védő réteg, a ragasztó, a szükséges állványzat lehetnek. Mindez valószínűleg több százezer forintos beruházást jelent majd egy hagyományos téglaépület esetén, ami egyszerre persze soknak hangzik, de elég belegondolni, mennyit fizetünk ki decemberben a távhőszolgáltatók felé vagy tüzelőre.

A szigetelési munkálatok megkezdése előtt természetesen érdemes szakemberrel, energetikussal kiszámoltatni, pontosan mennyit és milyen hosszú idő alatt faraghatunk le a költségeinkből. Ha már tudjuk, mennyibe kerül majd a beruházás, hogy mennyi energiát fogyaszt jelenleg az épület és megadjuk annak alapvető adatai – alapterület, falvastagság, építőanyag stb. –, ezt könnyedén kiszámíthatjuk.

Átlagos méretű családi házak esetében a 8 centiméter vastag utólag felrakott hőszigetelés mintegy 2,5–2,7 év alatt térül meg. Minél vastagabb szigetelést rakunk fel, az anyagköltség annál drágább lesz, tehát a megtérülési idő is hosszabb, 12 centiméter esetén például akár négy év is lehet. Észben kell azonban tartani, hogy a beruházás mindenképpen visszahozza az árát hosszú távon, legfeljebb néhány év alatt.