Hőszigetelés: minél vastagabb, annál jobb?

Minden hőszigetelési munkánál már a tervezéskor meg kell határozni, hogy pontosan milyen típusú, milyen vastagságú szigetelőanyagra lesz szükségünk. Ez elsősorban azért fontos, mert míg a munkadíj és más járulékos költségek viszonylag állandónak tekinthetők, addig a felhasznált szigetelőanyag mennyisége jelentősen befolyásolja, hogy mekkora összeget kell kiadnunk.

Fontos tehát, hogy lehetőleg szakember segítségével felmérjük az adott épület tulajdonságait, és kiszámítsuk, milyen vastag az optimális szigetelés, amely belátható időn belül visszahozza az árát, tehát annyival csökkenti az energiára fordított költségeket, hogy azt már néhány év után megérezzük.

Természetesen elmondható, hogy a hőszigetelés minél vastagabb, annál nagyobb energia-megtakarítást eredményez. Azonban a vastagság és a megtakarítás mennyisége koránt sem arányos egymással. Homlokzati szigeteléseknél a leggyakrabban polisztirollapokkal dolgoznak hazánkban – ezeknél jellemző, hogy az első 8–12 centiméternyi szigetelés még komolyabb különbségeket eredményezhet, az ezután beépített rétegek azonban egyre csökkenő mértékűt. Mivel az anyagár nem lesz olcsóbb a pluszrétegek felrakásával, a megtérülés ideje egyre hosszabb lesz, még ha utána nagyobb arányú is.

Az is fontos szempont, hogy a szigetelés hová kerül – a homlokzaton és a tetőn keresztül is mintegy 30-30 százaléknyi hőveszteség távozik, így ide érdemes vastagabb szigetelést helyezni. A homlokzatra polisztirolt, míg a tetőre, a szarufák közé sokszor üveg- vagy kőzetgyapotot helyeznek, vastagabb rétegben. Míg a falaknál rendszerint 8 centiméter körül van az ideális vastagság, a tetőnél ennek akár háromszorosa is lehet. Mindez persze függ az épület egyedi jellemzőitől, az építéskor felhasznált anyagoktól, de kis mértékben még olyan tényezőktől is, mint például a tájolás (szoláris nyereség mértéke). Mivel sokféle különböző változó játszhat szerepet abban, milyen vastagságban érdemes szigetelni, érdemes energetikai szakemberrel konzultálni a munkák megkezdése előtt, még a tervezési fázis során.

Komoly ellenfél: a nedvesség

A hőszigetelés komoly, szakértelmet és tapasztalatot igénylő munka – nagy beruházás, amely nagy hasznot hoz, ha megfelelően végzik el. Ehhez azonban tudni kell, miből, mennyit, hová érdemes beépíteni, különben saját magunk alatt vágjuk a fát, az elrontott szigeteléssel megsokszorozhatjuk a ráköltött pénzt.

Az egyik legfontosabb tényező mindig a nedvesség kérdése. Már a szigetelés beépítésekor is oda kell figyelni arra, hogy az anyagot – legyen az akár polisztirol vagy kőzetgyapot, üveggyapot – ne érje nedvesség, mivel ez ronthatja a szigetelés hatékonyságát. Hosszabb távon akár penész megjelenéséhez, komolyabb károkhoz is vezethet, ha nem megfelelően járunk el, éppen ezért a külső szigetelést csak +5 és +30 Celsius-fok közötti hőmérséklet és tiszta idő esetén szabad elvégezni. Bizonyos anyagok, például az extrudált polisztirol jobban ellenállnak a nedvességnek – ezért is alkalmazzák lábazatok esetében -, a paramétereket azonban mindig befolyásolja, ha nedves lesz az anyag. (Hibás szigetelés esetén utólagos hőszigetelés lehet a megoldás.)

Belső szigetelésnél éppen ezért arra is figyelni kell, hogy páratechnikailag megfelelően történjenek a munkálatok. Homlokzati szigetelésnél sokszor többek között éppen azért választják a polisztirolt, mivel jó a páraáteresztő képessége, ún. lélegző falakat hoz létre. Amennyiben a pára megreked az épületen belül, már kisebb hőhidak megjelenése esetén is kicsapódhat, ezzel elősegítve a penész megjelenését, ami anyagi károkat és egészségi problémákat is okozhat.

Az egyik legfontosabb szempont tehát a páradiffúzió. Még a tervezési fázisban fel kell mérni, hol találhatóak hőhidak, amelyek szigeteléssel kiküszöbölhetőek, a szigetelés vastagságát pedig úgy kell meghatározni, hogy a párát átengedje. A páradiffúziós ellenállási szám mutatja meg azt, hogy milyen vastag szigetelőanyag ellenállása felel meg 1 méternyi levegőének. Ez alapján például réteges falszerkezet esetében úgy kell megtervezni a szigetelést, hogy a páraáteresztő képesség kifelé növekedjen, így jelentősen csökken a belső nedvesség-lecsapódás veszélye.

Fontos szempontok a szigetelés kiválasztásánál

Hőszigetelésnél számtalan változót kell figyelembe venni, amelyek befolyásolhatják, milyen hatékony energia-megtakarítást érhetünk el hosszú távon. Éppen ezért már a tervezéskor nagyon komoly figyelmet kell fordítani arra, hogy a megfelelő típusú anyagot válasszuk a megfelelő helyre.

A legnagyobb haszonnal a homlokzati szigetelés kecsegtet, hiszen a hőveszteség itt a 30-40 százalékot is elérheti, ugyanakkor rendszerint ez a legdrágább munka is, jóval több pénzt igényel, mint a tető vagy a lábazat szigetelése. Ezért is fontos, hogy ne kövessünk el hibákat.

Az anyag kiválasztásánál figyelembe kell venni a páradiffúziós ellenállást – a legjobb, ha a falak a párát áteresztik, amely így nem csapódik le, a nedvesség nem rongálja meg a falakat és nem jelenik meg penész sem.

A környezetbarát hőszigetelés ennél azért több...

Fontos a nyomószilárdság is. A mechanikai tulajdonságok akkor lehetnek kiemelten fontosak, ha nagyobb épület homlokzatának szigetelését végezzük. Tudni kell például, hogy ilyenkor az alsó két méteren egyáltalán nem szokták ajánlani a kőzetgyapot használatát, mivel annak mechanikai tulajdonságai rosszabbak a polisztirolénál, hosszabb távon deformálódhat, ezzel csökkentve a hatékonyságot. Lábazathoz pedig kifejezetten XPS extrudált polisztirolt ajánlanak, mivel annak nyomószilárdsága kiemelkedően magas, évtizedekig ellenáll a nagyobb terhelésnek is.

Évtizedekről szólva: természetesen az is fontos, hogy mennyire időtálló anyaggal dolgozunk, hiszen nagyon is hosszú távú befektetésről beszélünk. Az anyag tehát legyen minél inkább öregedésálló, ellenálló nem csak az időjárási tényezőkkel, például a kár a szélsőséges hőmérsékleti ingadozásokkal, de az állati, növényi kártevőkkel szemben is. Az épület paramétereitől függően oda kell figyelni arra is, hogy ne csak a hőmérsékletet tolerálja az anyag minél jobban, de tűzállósági besorolása is a lehető legmagasabb legyen.

Élettanilag az is fontos, hogy minél inkább egészségbarát anyagot válasszunk. Hosszú távon a nem természetes alapanyagokból, nem megfelelő eljárással készült vagy rosszul felhelyezett szigetelőanyagok károsak lehetnek az épületben élők egészségére, ezért érdemes fontolóra venni ezt a tényezőt is.

Gyakori hőszigetelési hibák

A hőszigetelés során számtalan hibalehetőség adódik, amelyek mind többletköltségeket generálnak – hiszen nem csak a hatékonyság kárára mennek, ezzel a megtakarítás nagyságát csökkentve, de a későbbiekben komoly összegeket emészthet fel kijavításuk is.

Fontos, hogy mind a tervezés, mind a kivitelezés során lehetőség szerint vegyük igénybe szakemberek segítségét. A tervezési fázisban a hozzá nem értő, tapasztalatlan ember sok olyan tényező felett lehet, hogy elsiklik, amelyek egyébként igen fontosak lehetnek, mint például a lehetséges hőhidak megléte.

A kivitelezéskor nem csak arra kell figyelni, hogy a megfelelő anyagot a megfelelő helyre építsük be. 

Rengeteg olyan kis részlet van, amelyekre oda kell figyelni, a műveleteket nagy gonddal elvégezni, különben az anyag sérülhet, később újbóli szigetelésre, cserére lehet szükség. Gyakori hiba például homlokzati szigetelésnél, hogy a ragasztót nem megfelelő módon használják, így a szigetelőlapok leválhatnak a fémprofilról, vagy az üvegháló az anyagról, így hőhidak jöhetnek létre, később pedig „önálló életre kelhet” az egész szigetelés – külső szigetelésnél, ha nem rögzítettük megfelelően, egy nagyobb vihar is képes lehet leszaggatni azt. A mechanikai rögzítésnél is fontos a precizitás. A dübelek behajtásánál, ha nem a megfelelő helyen és módon csináljuk azt, az anyag megrepedhet, sérülhet, ha túlzottan behajtjuk azokat, akkor pedig behorpadhat, meghullámosodhat. Ellenőrizni kell azt is, nem maradtak-e hézagok, illesztési hibák, mivel ezek is hőhidakat hozhatnak létre, amely az épület belsejében páralecsapódáshoz és penész megjelenéséhez vezethet, ez pedig komoly károkat okozhat.

A nyílászárókra is kiemelt figyelmet kell fordítani – nem csak a homlokzatok, a tetőtér esetében is gyakori hiba, hogy az ablakok környékét hiányosan, nem megfelelően szigetelik, így ott jelentős hőveszteség lép fel, mondhatni az ablakon szórjuk ki a pénzt. A nyílászárók szigetelése és cseréje nem olcsó mulatság, de enélkül az egész szigetelési munka hatékonysága jelentősen csökken.

A tetőtéri szigetelés jellemző hibái

A tető szigetelése az egyik legfontosabb tennivaló, ha házunk energiahatékonyságát komolyan fokozni akarjuk, hiszen itt akár harminc százalékos is lehet a hőveszteség. A kivitelezés során azonban gyakran előfordulnak olyan hibák, amelyek a hatékonyságot rontják, így további pénzt vesznek ki a beruházó zsebéből.

A tetőtér szigetelése jellemzően vastagabb a homlokzatinál, általában 24 centiméter körüli. Ehhez általában üveggyapotot, kőzetgyapotot használnak fel – utóbbi anyag hátránya azonban, hogy nem alaktartó, hajlamos a tömörödésre. Mivel a szigetelőanyag idővel összezsugorodik, rések alakulhatnak ki az illesztéseknél, ami hőhidak keletkezését vonhatja maga után. Erre megoldás lehet, hogy a szigetelést a szarufák alatt helyezzük el, egybefüggően, így nincsenek olyan illesztési helyek, ahol rések nyílhatnának.

Jobb, ha szakember végzi a tetőtér szigetelését

Gyakori, hasonló veszélyekkel járó hiba az is, hogy a szigetelést csak a szarufák között építik be. Bár bizonyos mértékig maga a fa is hőszigetel, mégis kisebb mértékben, mint a direkt erre tervezett anyagok, így idővel itt is hőhidak alakulhatnak ki. Így hát elengedhetetlen, hogy a szarufák közötti szigetelést egy további, a szarufák alatti réteggel egészítsük ki. A szarufák között így végeredményben körülbelül 15, alattuk pedig 8-10 centiméternyi szigetelés helyezkedik majd el, amely a fóliák szakszerű felhelyezésével együtt meggátolja a hőhídképződést, a páralecsapódást, beázást is.

Persze megeshet, hogy a tetőtér mérete eleve kicsi, és a beruházó nem feltétlenül akarja „kitölteni” azt szigetelőanyaggal, különösen, ha lakótérként használják azt. Ebben az esetben érdemes fontolóra venni, hogy olyan szigetelőanyagot használjunk, amely kisebb vastagság esetén is képes hasonló mutatókat produkálni, mint például az XPS extrudált polisztirol. Ez ugyan jelentősen drágább megoldás lehet, azonban nem csökkenti annyira a rendelkezésre álló teret, illetve alkalmazható a szarufák alatt és felett is egyaránt.

Persze oda kell figyelni külön a nyílászárókra is – az ablakok környékét is nagy gonddal kell szigetelni, mivel itt is jelentős mennyiségű hő távozhat, ami nem csak a hőhidak megjelenését, de a költségek növekedését is maga után vonhatja.