Milyen tömítéssel szigeteljük a nyílászárókat?

Az ablakok hőszigetelése az egyik legfontosabb feladat, amelyet el kell végeznünk, ha le akarjuk faragni energiaköltségeinket. Az épület teljes energiaveszteségének akár negyedéért is felelősek lehetnek a nem megfelelően szigetelt ablakok, így ha hosszú távon jelentősen spórolni akarunk a számlákon, ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A leghagyományosabb megoldás az, hogy az ablakokat szivacscsíkokkal szigetelik – ez azonban se nem biztosít megfelelő szigetelést, se nem tartós megoldás. A szivacs ugyanis rendkívül hamar elhasználódik, egy-két évente cserére szorul. Bár ez nem nagy beruházás, hőáteresztési mutatója sem a legjobb más megoldásokhoz képest. A polifoam sem sokkal jobb ennél – bár sokan használják utólagos szigetelésre, tudni kell róla, hogy tartóssága szintén nem megfelelő, gyakori cserére lehet szükség. Ennek oka, hogy a hőmérsékletváltozások következtében megjelenő párát az anyag magába szívja, nedves lesz, az öntapadós ragasztó pedig ugyan könnyű felhelyezést biztosít, de a nedvesedés hatására könnyen elenged.

Léteznek még kaucsuktartalmú gumiszigetelések is, ezeket azonban a szakemberek szintén nem tudják jó szívvel ajánlani. A kaucsuk ugyanis napfény hatására meglehetősen gyorsan elveszíti előnyös tulajdonságait, megkeményedik, berepedezik, hőszigetelésre gyakorlatilag teljesen alkalmatlanná válik. Emellett rögzítése is problémás lehet, mivel a gumi szigetelőprofilok ragasztós alapja miatt az ablakok mozgása gyakran akadályozottá válik. A sziloplaszt ugyan önmagában tökéletes szigetelőanyag, ám szintén felveti a vetemedés problémáját, ami hosszú távon igen kellemetlen lehet, és a nyílászárókat is károsíthatja.

A legjobb tömítéses technológia napjainkban a nútmarásos vagy bemarásos szilikonos szigetelés. A szilikongumi számos rendkívül előnyös tulajdonsággal rendelkezik, amelyek ideálissá teszik a szigetelésre – többek között remekül ellenáll a környezeti, hőmérsékleti változásoknak, még kifejezetten szélsőséges körülmények között is megőrzi fizikai és kémiai tulajdonságait. Emellett nem akadályozza az ablak mozgását, ha pedig cserére, tisztításra van szükség, vagy éppen mázolunk, könnyedén kiszedhető és visszailleszthető.

Kiválthatja-e a hőszigetelő vakolat a táblás szigetelést?

Milyen előnyei lehetnek egy hőszigetelő vakolatnak? Egyáltalán, mi fán terem az? Sokszor hallhattunk már hőszigetelő vakolatokról korábban is, ezek azonban általában egyszerűen olyan megoldások voltak, amelyeknél a hagyományos vakolat hőszigetelő tulajdonságait adalékanyagokkal javították fel.

Manapság azonban vannak már olyan gyártók, melyek állítják, hogy a hagyományos, hungarocell vagy kőzetgyapot alapú hőszigetelést az általuk gyártott vakolat teljes mértékben képes kiváltani.

A hőszigetelő vakolat valóban bír előnyökkel a táblás szigetelésekhez képest – az egyik legnagyobb ilyen, hogy gyakorlatilag bármilyen felületre felvihető, nem számít, hogy milyen a homlokzat felszíne, az épület formája. A táblás megoldások ilyen tekintetben meglehetősen korlátozottan alkalmazhatóak csak, száz százalékos eredményt csak akkor várhatunk, ha sík, egybefüggő felületre visszük fel a hőszigetelést.

A táblás megoldásoknál hagyományosan probléma továbbá, hogy a legkisebb illesztési hibának is komoly következményei lehetnek. Ha a lapok elcsúsznak, rések maradnak közöttük, hőhidak alakulhatnak ki, amelyeknek számos negatív következménye lehet – vizesedő, penészesedő falak és bútorok, anyagi károk, egészségügyi veszélyek. A vakolat ezzel szemben természeténél fogva nem vet fel ilyen problémákat. Bármilyen felületre egyenletesen, szünet nélkül, egybefüggő hőszigetelésként vihető fel, így a hőhidak veszélyétől elbúcsúzhatunk.

Ugyanakkor a hőszigetelő vakolat sem fenékig tejfel – állítsanak bármit a gyártók reklámjaikban, napjainkban még nem áll rendelkezésre olyan technológia, amely segítségével a táblás hőszigetelést vakolattal teljes mértékben ki lehetne váltani. A hőszigetelő vakolat hőáteresztési mutatói ugyanis jóval gyengébbek. 

Ezen felül az sem megoldás, mint a hagyományos szigetelés esetében, hogy növeljük a vastagságot – a vakolatnak ugyanis jelentős súlya van, és legjobb esetben is csak körülbelül 10 centimétert vihetünk fel a homlokzatra. Igazán kivételes esetekben ennek dupláját is elérhetjük, ezzel azonban nem érdemes számolni.

A hőszigetelő vakolat tehát rendelkezik olyan előnyökkel, amelyek bizonyos esetekben jó alternatív megoldássá tehetik, a hagyományos hőszigetelés teljes kiváltására azonban jelenleg még nem alkalmas.

A lábazati szigetelés

Egy épület szigetelése nem érhet véget a külső házfal szigetelésével, hiszen a lábazat rendbetétele nélkül így is jelentős, akár 10-15 százalékos hővesztéssel kell számolnunk. A legtöbben kihagyják a lábazatot, mert azt gondolják, jelentéktelen résznek számít, és nem gondolnak bele abba, hogy ezáltal rontják a hőmegtartás hatékonyságát, valamint hozzájárulnak a hőhidak kialakulásához.

Pedig a költségeket tekintve nagy pluszterheket nem ró a háztartásra a lábazati szigetelés, viszont a későbbiekben komoly problémáktól mentesíthetjük magunkat.

Egy csupasz betonfelület rendkívül erős hőhídnak számít, a nedvesség lecsapódhat és elindulhat a penészedés, ezért nem érdemes ilyenkor kockáztatni.

A lábazat hőszigetelése speciális megoldást követel, az ugyanis a föld alatti elhelyezkedése miatt fokozottan ki van téve a talajvíz rongáló hatásának is. A szakemberek ilyenkor kis vízfelvevő képességgel rendelkező szigetelőanyagot választanak, hogy a fal és a padló ne vegyen fel nedvességet. Ha ez megtörténik, a penész mellett komoly szerkezeti károkkal is számolnunk kell.

Legalább ennyire fontos a nyomószilárdság is, vagyis a lábazat szigetelésének folyamatosan nagy terhelést kell elviselnie és évtizedekig tűrnie kell a külső hatásokat.

Ennek a két elvárásnak leginkább a zárt cellás extrudált polisztirol, vagyis az XPS felel meg. Az XPS-t egy speciális granulátumból állítják elő, ezért tulajdonságai ideálisak, ráadásul víz- és fagyálló is, így nem kell félnünk a mechanikai tulajdonságok megváltozásával.

Megtérül-e a hőszigetelés?

Sok háztartásnál fel sem merül megoldásként a hőszigetelés lehetősége, mivel az ott élők nem is sejtik, milyen előnyökkel járhat ez a hosszú távú befektetés. Van, akinek nem zavarja a komfortérzetét a hőveszteséggel járó hűvösebb levegő, másnak a pénztárcája engedheti meg a kicsapongást.

Azonban bármi is legyen, a hőszigetelés ma már több, mint rezsicsökkentő opció; amellett, hogy csökkenti a fűtött helyiségek hőveszteségét és ezáltal a költségeinket is, még a környezetszennyezés redukálásában is szerepet játszik. A hibátlanul kivitelezett hőszigetelés segítségével csökken az épület károsanyag-kibocsátása, a belső terek hőingadozása és megszüntethetővé válnak a hőhidak.

Nincs hűvös, nincs penész, nincs magas rezsi.

Azonban kérdés, mennyi idő alatt térülhet meg ez a befektetés?

A pontos számoláshoz nem elég csak egy tényezőt figyelembe venni, ilyenkor látni kell, hogy mennyibe kerül maga a szigetelés és hogy mennyi volt a korábbi rezsiköltség.

A hőszigetelés ára széles skálán mozoghat, a munkadíj és a szigetelőanyagok mellett kalkulálni kell a szükséges segédanyagokkal is (mint a védőréteg, a fólia, a dübelek vagy az állványzat). Ha összeszámoltuk a régi rezsiköltséget és meg tudjuk határozni az újat, akkor végezhetünk egy számolást: mekkora a különbözet a számlák között, és hány hónapra osztható le ez alapján a hőszigetelés ára.

Fontos azonban leszögezni, hogy a hőszigetelés egy bizonyos idő elteltével egészen biztosan megtérül, azonban nem mindegy, hogy ez mennyi időt jelent. A megtérülés lehet néhány év, de akár néhány évtized is, hosszú távon gondolkodva viszont megéri befektetni, hogy az energiára fordított összeg csökkenjen és optimalizált legyen a ház fogyasztása.

A többdimenziós hőáramlás

Az egyik komoly probléma, amivel hőszigeteléskor találkozhatunk, az az a többdimenziós hőáramlás, vagyis a hőhidak kialakulása.

Ez a folyamat nemcsak a régi, hanem az új építésű házak esetében is előfordulhat, ráadásul az egyik fő kiváltója a beltérben kialakuló penészfoltoknak. A hőhidaknak tulajdonképpen azokat a felületeket nevezzük, amik eltérő hőmérséklettel rendelkeznek a környező felületektől.

Kialakulásának kedvez az, ha az épület geometriája nem megfelelő, ha különböző tulajdonságú építőanyagokat helyeztek egymás mellé, ha hibásan illesztették össze a szigetelés elemeit vagy ha nem tökéletes a nyílászárók szigetelése.

A hőhíd közelében lehűl a levegő és a hőmérséklet rendkívül gyorsan a telítettségi pont alá csökken. Gondoljunk csak az ajtóra, ami alul „húz”: télen becsukjuk, és hiába a kellemes benti hőmérséklet, ha odatesszük a nem látható réshez a kezünket, azonnal megérezzük a kinti hideg levegőt.

Ilyen esetekben pára keletkezik, és ha a páratartalom egy bizonyos pont fölé kúszik, akkor ezek a pontok vizesedni kezdenek. Legyen szó ablakok, ajtók alatti és feletti részekről (áthidalók, küszöb), sarkokról vagy a padlóról, könnyen előfordulhatnak ott hőhidak és ezáltal megnő az esély a penészedésre is.

Penész az állandó nedvesség miatt keletkezik, ez pedig amellett, hogy károsíthatja a falakat, a lábazatot vagy a bútorokat, még élettani problémákat is okozhat. A levegőbe kerülve a penész asztmát és allergiát okozhat a beltérben élőknél.

Ahhoz, hogy a hőhidakat meg tudjuk előzni, célszerű hőkamerás vizsgálatokat végezni a szigetelési, átalakítási munkálatok előtt.

Melyek a leghatékonyabb hőszigetelő anyagok?

A hőszigetelés során az a legfontosabb, hogy a kültéri és a beltéri hőmérséklet között fellépő hőközlést a lehető leghatékonyabban gátoljuk, ezt pedig napjainkban többfajta módszerrel és többfajta elemmel érhetjük el.

Léteznek hőszigetelő anyagok és olyan hőszigetelő képességgel rendelkező szerkezetek, amiknek alkotóelemei nem feltétlen rendelkeznek hőszigetelő tulajdonsággal. Utóbbira kiváló példa a (modern) ablak, amely szerkezeti kialakítása révén képes a hőszigetelésre, sőt, az utóbbi években egyre jobb eredményeket ér el.

Vannak azonban hatékonyabb és megtérülés szempontjából is jobb hőszigetelési lehetőségek. A témában jártas gyártók rendkívül sok kísérletet végeztek, azonban újra és újra visszatértek ahhoz az alapvetéshez, hogy a levegőnél nincs jobb hőszigetelés. Az volt már csak a kérdés, hogy a levegőt miképp lehet rácsomagolni az adott épületre, így csökkentve a gyártási költségeket és növelve a hatékonyságot.

A leggyakoribb hőszigetelő-típus az expandált vagy extrudált polisztirol hablemez, a kőzetgyapot, az üveggyapot, a poliuretán hab vagy a fagyapot lemez. Ezek az anyagok képesek arra, hogy cellákba, rostokba zárva a levegőt felhasználják annak előnyös tulajdonságait. Mindegyik anyag másképp hat és piciben más a működési elve, azonban az alap mindegyik esetben ugyanaz.

A legolcsóbb homlokzati hőszigetelésnek az expandált polisztirol számít, a legjobb szigetelőképességgel ugyanakkor az üveggyapot rendelkezik, mivel könnyű, remekül alakítható és nem is terheli meg a szigetelendő felületet. A tetőtéri szigeteléseknél leginkább üveggyapotot, a homlokzatoknál a polisztirolt használják.

A hőhíd kialakulása és veszélyei

Hőszigeteléskor számos olyan tényező van, amelyet figyelembe kell venni ahhoz, hogy a beruházást ne kelljen rövid időn belül újra megismételni vagy további pénzt költeni rá. Bár a megfelelő szigetelés gyorsan, már néhány év alatt megtérülhet, ha hiba csúszik a kivitelezésbe, az azonban kellemetlen pluszköltségeket vonhat maga után, rontja a hatékonyságot.

Az egyik leggyakrabban előforduló jelenség, amely a rosszul szigetelt házaknál, lakásoknál jelentkezik, a hőhidak megjelenése. A hőhíd lényegében azt jelenti, hogy az épület bizonyos pontjai hidegebbek a többinél. Ezt okozhatja a szigetelés hiánya vagy az utólag, rosszul beépített hőszigetelés is, például az, hogy rések maradnak a szigetelőlapok között. A falak természetes hőáteresztése, de akár az épület tájolása is közreműködhet a hőhidak kialakulásánál.

Ha egyes pontok a lakáson belül hűvösebbek, ott bizonyos páratartalom felett a nedvesség kicsapódhat, ez pedig rövid úton a penész megjelenéséhez, a gombák megtelepedéséhez vezethet. Ezek nem csak esztétikailag hátrányosak, hosszú távon a falakban, bútorokban is komoly károkat okozhatnak, nem is beszélve negatív élettani hatásairól. A levegőben található penész az asztma vagy allergia kialakulását is elősegítheti.

Ilyenkor megoldást jelenthet a páratartalom szinten tartása, a páramentesítés is, azonban ha biztosra akarunk menni, a szigetelést kell hibátlanul beépíteni. A szakemberek hőkamerákkal fel tudják mérni, a ház melyik részén alakulnak ki hőhidak, így már előre tudni fogják, hol kell komolyabban odafigyelni a szigetelésre, hogy az mindenhol egyenletesen védje az épületet. Éppen ezért nem feltétlenül ajánlott a munkák házilagos, saját kezű elvégzése, mert ha magunk állunk neki a szigetelésnek, szándékolatlanul is kisebb hibákat véthetünk, amelyek azonban később komoly problémákat okozhatnak.

A hőhidak teljes kiküszöbölése persze szinte lehetetlen, meg lehet azonban úgy oldani a szigetelést, hogy ez – szem előtt tartva a páratartalmat – ne vezessen a penész megjelenéséhez.